"Sok részén jártam már Magyarországnak, de a szatmári végeken élő EMBEREK (nem véletlen, hogy csupa nagybetűvel írtam ide ezt a szót!) elbűvölő kedvessége nehezen feledhető. Amikor kitaláltam, hogy novemberben 1 hétre hozzájuk költözöm (nevezetesen Kishódosra - 77 lakos, Magyarország második legkeletibb települése, ahol a madár és a busz sem jár), úgy fogadták ötletemet, mintha évek óta közöttük élnék, holott csak egy vadidegen voltam (vagyok?) számukra.