"Sok részén jártam már Magyarországnak, de a szatmári végeken élő EMBEREK (nem véletlen, hogy csupa nagybetűvel írtam ide ezt a szót!) elbűvölő kedvessége nehezen feledhető. Amikor kitaláltam, hogy novemberben 1 hétre hozzájuk költözöm (nevezetesen Kishódosra - 77 lakos, Magyarország második legkeletibb települése, ahol a madár és a busz sem jár), úgy fogadták ötletemet, mintha évek óta közöttük élnék, holott csak egy vadidegen voltam (vagyok?) számukra.
Természetesen, mielőtt ebbe a vállalkozásba belefognék, előzetesen kétszer is látogatást tettem a környéken. A másodikra egy héttel ezelőtt került sor, amikor is a kishódosiak polgármestere (mert egy 77 fős falucskának is akad első embere, nem is akármilyen) disznóvágásra invitált Szamosszegre. Egykori pesti ember lévén nem sokszor (pontosabban egyszer sem) vettem részt ilyen eseményen, ahol a főszerepet a disznó és a hentes játszotta.
[Fotó]
Természetesen el lehet azon vitatkozni, gondolkodni, hogy eléggé humánus megoldás-e a disznóvágának ezen módja, de azért tartsuk tiszteletben a vidéki ember véleményét, aki azt mondja: 1000 éve így vág disznót a magyar, s tőle semmilyen EU-s határozat ezt el nem veheti. Megtudom, hogy a brüsszeli főokosok szerint az állatot megilletné külön játszószoba (?!), meg moslékot nem lehetne neki adni, meg így nem lehetne levágni. Ám az a helyzet, hogy 300 kilométerre a fővárostól nem a politikusok hangját hozza a szél... Ide nem hallatszik le a főváros zaja, ide nem ér el a mutyizók lábszaga, itt nem figyelik, mit nem csinálnak munkaidejükben a derék honatyák. A dolgos embernek erre ugyanis nincs ideje. Amikor pedig megtudom, hogy a kishódosi régióban (mintegy 50 település, kb. 40 ezer ember) egy nap 2 Népszabadságot adnak el (a Magyar Nemzetről nincsenek információim), akkor jövök rá, hogy fújhatja itt bárki is Budapesten a passzátszelet, ha a végeken nem rezdül meg a levél sem. S hajlok rá, hogy ez így van jól...
[Fotó]
Ezúttal a tyúkok rohamozták meg a kocák vérét. Persze most lehet legyinteni, hogy mit kell azzal a térséggel ennyit foglalkozni, ahová a madár sem jár, meg a busz is naponta kétszer. Érdekes, de amikor leültünk vacsorázni (én még ilyen jó székelykáposztát nem ettem, de komolyan!), erről kevesebb szó esett. Leszakadt és mesterségesen leszakított térségről van szó, s amikor Budapesten a nagyurak a tervezőasztalnál halálra ítélnek egy-egy vasúti szárnyvonalat, talán nem is sejtik, hogy mit okoznak az ott (itt) élő embereknek. Gondoltátok volna például, hogy Kishódosra egy nap alatt nem lehet úgy eljutni Budapestről, hogy még azon a napon vissza is érjél?...
[Fotó]
Egy rendőrautó állt keresztben az úton Szamoskéren. A szüreti felvonulás és ünnepség miatt mindaddig nem lehetett a településen keresztülhajtani, amíg a falu lakói be nem fejezték kedves kis műsorokat. Tessék ugyanezt elképzelni a fővárosban. Áááá, nem is lehet ezt elképzelni. Itt viszont egyetlen kocsi vezetője sem anyázott, hanem mindenki kiszállt és élvezte az előadást.
[Fotó]
Amikor pedig vége lett a műsornak, elindultak a szépen feldíszített szekerek a szomszéd faluba. Mi is továbbindultunk Kishódosra, ahol hamarosan kis boci születik, mert a polgármester úr tehene mindenórás. Amúgy Krakkóék nagyon szépen élnek Fehérgyarmaton - ez a legközelebbi város. A jószágok miatt évek óta nem voltak sehol nyaralni, egyszer a sógorékkal elmentek Svájcba, de Zsigmond minden percben az állataira gondolt. Most a sógor koma fűzi őket, hogy menjenek el megint valahova - évtizedenként nekik is kijárna a pihenés. A magam részéről helyeslem a felvetést.
[Fotó]
Ilyen gyönyörű vidék ez. S ha ezt a képet megmutatnám egy új-zélandinak, azt is hihetné, hogy az ő országában fotóztam. Pedig ez Magyarország, nem sokkal a naplemente előtt Kishódos határában. S látjátok? Sehol egy szemét, sehol el eldobott műanyag palack. Gyönyörű.
[Fotó]
Az esti etetés után a gazda kiméletlenül bevasalja (pontosabban megfeji) a tejet a teheneken. Friss, langyos és finom - természetesen egyetlen gramm tartósítószer nincs benne. Tudom, tudom, veszélyes, mert mi van akkor, ha a jószágot megcsípte a kullancs - a tejet egyfelől fel lehet forralni. Másrészt vegyetek egy dobozos tejet a boltban és hagyjátok kint két napig a konyhában. Nem lesz belőle aludtej, viszont garantáltan megrohad...
[Fotó]
Ő Vilma néni, a polgármester édesanyja. Hűséges típus, 53 éve él a férjével, s közel nyolc évtizede lakik Nagyhódoson. (Nagyhódos Kishódos mellett van három kilométerre a Túr partján.) S látható, a hűséget az állatok is értékelik.
[Fotó]
Ezzel a képpel búcsúzunk (egy időre) vendéglátóinktól. Zöld katonaszínű ruhában a kishódosi polgármester, Krakkó Zsigmond, balra mellette sógora, a szamosszegi lelkész úr, tőle balra leendőm, előtte Zsigmond és a lelkész úr kedves felesége, középen Krakkó Zsigmond legnagyobb lánya, tőle jobbra a 87 éves Sári néni (önmagában is csoda, meg a kertje is), legelöl pedig e blog szerzője. Folytatás novemberben, és köszönünk mindent!"
l> Forrás: Lantos Gábor blogbejegyzése - foldkorul.blogter.hu, 2007.10.19.
