"Talán kevesen tudják, hogyan kapcsolódik Vásárosnamény neve az idei Filmszemléhez. Pedig a válasz igen érdekes, ugyanis a nyolcéves, vásárosnaményi Nyíri Tamás az egyik film szereplője.

Huncut szemű, mosolygós kisfiú nyit ajtót, amikor megérkezem a Nyíri család otthonába, hogy élményeikről beszélgessünk. Érdekes élménnyel ajándékozta meg őket az elmúlt ősz. A Bunkerember című filmet a megyénkbeli Kishódoson forgatta Zsigmond Dezső filmrendező, aki a színművészek mellé a kisebb szerepekre helyi lakosokból választott szereplőket, statisztákat. Így került a filmbe Tomi is, akit a helyi színkörösök javasoltak meghallgatásra.

Aki ismeri a gyermeket, nem csodálkozik ezen. Tomi eleven kis vagány, igazi életrevaló, értelmes fiúcska, akinek a kedvességébe mindig keveredik egy kis huncutság.

Tominak a mindenki által ismert kocsordi atombunker-építő Árpád 5 éves és 7 éves kisfiát kellett eljátszania. A gyermek filmbeli szüleit színművészek alakították, akik hamar megszerették a talpraesett, élénk fiúcskát. A filmbeli apukája, aki a történet főhőse, Trill Zsolt színművész, a debreceni Csokonai Színház tagja, az anyukája pedig Botos Éva színművésznő, akit Tomi nagyon megszeretett a forgatás alatt.

Tomi háromszor jelenik meg a filmben néhány percre, mégis három forgatási napot kellett „végigdolgoznia”, hiszen egyegy jelenetet több kameraállásból is rögzítettek. Nem volt kis feladat a forgatás a kisfiú számára, de ő ebben szívesen vett részt. Még az sem szegte kedvét, hogy az egyik jelenetet éjszaka vették föl. A szülőknek az éjszaka közepén kellett útnak indulniuk Kishódosra az alvó kis színésszel, akit éjfélkor ébresztettek föl a forgatásra. Tomi ebben a szituációban sem hazudtolta meg magát. A szülők elmesélése szerint a felnőttek hajnalban már jobbra-balra dőltek a fáradtságtól, míg kis hősünk vidáman vetette a cigánykereket Kishódos főutcáján. A stáb tagjai nagyon meg voltak elégedve Tomi munkájával, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az eredetileg tervezett távoli felvételek mellett közeli képeket is forgattak vele. Azt persze nem tudták – hiszen azt csak a szerető szülői szem veszi észre –, hogy az első jelenet felvétele után, amikor 50 idegen szempár meredt a bátor kislegényre, Tominak „remegett a nadrágja”. De mi, felnőttek már tudjuk, hogy nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki legyőzi a félelmet.

Amikor a kisfiút arról kérdeztem, mi volt érdekes vagy szokatlan a forgatáson, ő elmesélte, hogy semmit sem látott, mikor a szemébe világított a lámpa, vagy átázott a ruhája az esős időben. Majd jókedvűen előadta, hogy mennyire elképedtek a budapesti stáb tagjai, amikor az egyik kishódosi bácsi – aki statiszta volt a filmben –, eltűnt a forgatás kellős közepén. Mindenki őt kereste, mert nélküle állt a forgatás. Amikor sokára előkerült, a bácsi mosolyogva mondta, hogy megfejte a teheneket – tette hozzá Tomi, azzal el is száguldott, úgyhogy a beszélgetésben újra a szülőkre hagyatkoztam. Ők elmesélték, hogy a Filmszemle ünnepélyes bemutatójára meghívták a családot a Palace MOM Park Moziba, ahol örömmel üdvözölték őket a stáb tagjai.

Az édesanya így nyilatkozott: nekünk nagy esemény volt, örülünk, hogy egy élménnyel gazdagabb a gyermekünk. Érdekes volt ebbe a különös világba belelátni.

Végezetül megkérdeztem Tomit, hogy milyen foglalkozást választ majd, ha felnő. Informatikus leszek – vágta rá gondolkodás nélkül, majd hozzátette – másodállásban, lehet, hogy színész!

(cs.a.)"

l> Forrás: Új Beregi Élet. - 18. évf. 3. sz. (2010. márc.). - p. 7. : ill.